Következzen hát az Astronet.hu témába illő novemberi cikke: Az ördög a részletekben rejtőzik – tartja a régi mondás, és úgy tűnik, a világvégének megjósolt 2012-es időpont rejtélyéhez is úgy kerülhetünk közelebb, ha a felszínes hírverések mögé kukucskálunk egy kicsit, és igyekszünk kibogozni a mélyebb összefüggéseket. Az eddigi világvégi próféciák körül megközelítőleg sem alakultak ki olyan sok, olyan harsány, és sokszor egymásnak ellentmondó álláspont, mint a mostani közelgő 2012. december 21. körül. A kommunikáció tudományának első számú szabálya: nem az a fontos, mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja!

Mit mond a tudomány?

A tudományos körök elismerik, szóba jöhet pólusváltás, a Föld elektromagnetikus energiájának csökkenése, napkitörések. Mindezek hozadéka drasztikus klímaváltozás, elolvadó sarki jég, az erősödő naptevékenység, ami akár szó szerint súlyosan égető problémává nőhet. A felborult geomagnetikus erőtérben aztán ki tudja, mi mit vonhat maga után: a műholdak leállását, az energiaellátás kiesését, e kettő már elég ahhoz, hogy gyakorlatilag ellehetetlenüljön a mindennapi élet, hiszen a mai modern világ teljes mértékben e két alapvető forrásra rendezkedett be.

Az úgynevezett próféciák közül a legismertebbek és legfontosabbak a Biblia Jelenések Könyvében olvashatóak, illetve a maják és a hopi indiánok „próféciáiban”, illetve a védikus tanításokban találhatók. Ami abszolút közös mind a négyben: egyikük sem a „világ végéről”, hanem a jelen korszak (az eon) végéről beszél. A prófécia pedig azért idézőjeles, mert igazából szó sincs prófétálásról. A maják egy kommentár nélküli asztronómiai naptárt hagytak az utókorra, a hopik pedig minden tanításukban hozzáteszik, hogy „minden az emberiségen múlik, csupán lehetőségek és következmények vannak”.

A Biblia világosan kimondja: jelek lesznek az égen, a Napban, a Holdban és a csillagokban. Ezzel teljesen összecseng a maják híres asztronómiai naptára, amely bonyolult számításokkal tárja elénk a már eléggé ismert nagy konstellációk időpontjait. Ezek közül a legfontosabb jelenség, hogy a Nap áthalad a Tejútrendszer tengelyén, vagyis az egyik „térfélről a másikra” kerül. Ez ugyanis nagyjából 26 ezer évenként következik be. És innen jönnek a spekulációk.
Miért ér véget a maja naptár 2012. december 21-én? Azért, mert a hitük és tudásuk alapjául szolgáló kozmikus ritmus szerint akkor van egy “váltás”. Mind a maják, mind a hopik és a védák szerint van egy alapritmusa a Naprendszernek: körülbelül 26 ezer év alatt kerüli meg a Plejádok Napját, az Alcyont. Hogy ez milyen elmélet szerint kiemelt fontosságú a legtöbb ókori nép szerint, azt ugyancsak érdemes volna elemezni. De most inkább a nyugati asztronómia egy másik ritmus szerinti váltását kellene kiemelnünk, mely szintén ismeri ezt a Nagy Ciklust, ugyanis a Naprendszerünk ugyanennyi idő alatt járja végig a 12 állatövi jegyre felosztott égboltot.

A Napunk 26 ezer év után most tér vissza a kiindulási pontba. Hogy ez miért fontos? Mert az időnek nemcsak mennyisége, hanem minősége is van! Sőt! A régiek szerint elsősorban minősége volt. Mi a saját lineáris idővonalunk bűvöletében dátumokat számolgatunk, nekik mást jelentett az idő: minőségi változást. A hopiknak például szavuk sincs a múlt-jelen-jövő időbeli leírására. Ennek tudatában amit ők jeleztek: csupán annyi, hogy „nagy változások lesznek”! Ez a változás egy „univerzális napforduló” elérkezése. Amikor a Nap (és vele a Naprendszer) átlépi a Tejút ekliptikáját (egyenlítőjét), és ismét a fényes oldalra kerülünk. Ezzel a „galaktikus téli napfordulóval” lezárul a távolodó, sötét, kozmikus éjjel, amit Vaskornak neveztek, és nőni kezd a kozmikus nappal fénye. Az Aranykorból indultunk és most oda térünk vissza.

A téli napforduló mind a mai napig az örömöt, az újjászületést, átváltozást, felébredést, a fény megérkeztét jelenti, ez a lényege a földi időzónában évente bekövetkező napfordulónak, azaz a mi Karácsonyunknak is.

A másik konstelláció, a Tejút közepe és a Nap együttállása egy másik örömteli esemény volt a maják életében. A Tejút közepe ugyanis az ősi hitben Égi Anyánk kozmikus méhét jelentette: innen születtek a csillagok! És valóban, a modern tudomány is bebizonyította már, hogy a Tejút közepe egy fekete lyuk, ahol valóban csillagok születnek. Ez a két galaktikus esemény teszi a Földlakók számára még különlegesebbé a 2012-es téli napfordulónkat 2012. december 21-én.

A jeles dátum tehát a Nap szent hármas „születését” jelzi , ami a fentiek tükrében mindent jelent, csak rosszat nem. Hiszen ez nem más, mint egy galaktikus Szilveszter és Új Év kezdete, alkalom a pezsgőbontásra. Még egy dolog is bizonyos: nem hajszálpontosan december 21-én ugorja át a bűvös tengelyt a Nap! Ez az átlépés a Nap lassú járása miatt 72 év alatt történik – és nem ámítás! - már 1998-ban elkezdődött! Tehát nem egy szempillantásnyi változást kell várnunk, hanem hosszú átmenetet.

Az, hogy egy másik korszak köszönt ránk, és lesznek nagy változások, nem vitatható. A harci szekértáborok az szerint oszlanak meg, hogy ez jó lesz-e vagy rossz. A válasz egyszerű: nézőpont és ízlés kérdése. Ahogy az optimisták a fél pohár vizet félig telinek, a pesszimisták félig üresnek tartják. Az, hogy méltatlanul bántunk a Földdel, a természettel, az állatokkal és önmagunkkal, nehezen vitatható. Kiszipolyozó életmódot folytat az emberiség egy része, a másik része pedig megnyomorítva elszenvedi. Akinek az igazságtalan, felelőtlen, pénz-orientált emberi élet tetszik, annak keserű lesz a változás. A Nagy Ciklus küszöb-átlépésével a régi tudás szerint az égi állatövi jegyek alapján a leköszönő Halak korszakból a Vízöntő korszakba lépünk. Ez mindenképpen öntudatos, felelős természet- és állatbarát szemléletet, kreatív munkálkodást, és főleg testvéri szereteten alapuló emberi kapcsolatokat jelent. Aki ma is e szerint él – annak a váltás kifejezetten kellemes és boldogító lesz.